Habár a nevük nagyon hasonló és mindkét vizsgálat hidrogén-kilégzési teszttel történik, eltérő betegségeket diagnosztizálhathatunk a segítségükkel. Dr. Sárdi Krisztina gasztroenterológus, a Budai Allergiaközpont orvosa elmagyarázza a laktóz és a laktulóz vizsgálat közti különbségeket.
A laktóz és a laktulóz egyaránt diszacharid. Míg a laktóz, vagyis a tejcukor lebontása a vékonybélben történik a laktáz enzim segítségével, addig a laktulózt a vékonybélben lévő enzimek nem tudják lebontani, csak a vastagbélben élő baktériumok képesek átalakítani. A tejcukor minden – nem laktózmentes – állati tejtermékben megtalálható, legnagyobb mennyiségben a tejben, tejszínben, tejfölben, joghurtban.
Széll Kálmán tér - 1015 Budapest, Ostrom utca 16
Laktózintolerancia esetén a beteg laktáz enzimtermelése lecsökken, emiatt nem tudja tökéletesen megemészteni az elfogyasztott tejcukrot. A laktulózzal végzett hidrogén-kilégzéses tesztre azonban akkor kerül sor, ha a betegnél felmerül a kontaminált vékonybél szindróma (SIBO) lehetősége. Ebben az esetben a vékonybélbe vastagbél baktériumok kerülnek.
SIBO esetén a rossz emésztés miatt elsősorban puffadás, hasi fájdalom, hasmenés, székrekedés, fokozott gázképződés, korai teltségérzés a panasz. A betegség hosszabb fennállásakor a nem kielégítő felszívódás miatt B12 vitaminhiány, vérszegénység, fogyás és csontritkulás jelentkezhet. A laktóz intolerancia tüneteinek súlyossága a szervezetben termelődő laktáz enzim aktivitásától, illetve mennyiségétől is függ. A tünetek a laktóz tartalmú ételek fogyasztását követő fél-egy óra múlva jelentkeznek: az érintettek hasfájásra, hasmenésre, intenzív bélhangokra, puffadásra panaszkodnak és ezek a tünetek akár egész nap tarthatnak.
Ha valakinél a tünetei alapján felmerül a kontaminált vékonybél szindróma gyanúja, akkor hidrogén kilégzési teszttel lehet kizárni vagy megerősíteni a diagnózist. A módszer alapját az képezi, hogy hidrogén-gáz a szervezetben csak a szénhidrátok bélbaktériumok által végzett erjesztése révén keletkezik, így ezzel tulajdonképpen a vékonybélbe jutott, vastagbél baktériumok által előidézett erjedéses folyamatok létét lehet igazolni. A vizsgálat során laktulózt tartalmazó tesztoldatot kell elfogyasztani, majd ezt követően 20 percenként lélegezni egy diagnosztikai készülékbe, mely a kilélegzett levegő hidrogén tartalmát rögzíti. A vizsgálat időtartama átlagosan 120-180 perc. A készülék által jelzett értékek és a vizsgálat során fellépő panaszok egybevetésével hozható meg a diagnózis.
Laktóz intolerancia kimutatására a hidrogén kilégzéses teszt alkalmazható. A kilélegzett levegő hidrogén-gáz koncentrációja normális körülmények között rendkívül alacsony. A bélben el nem bomlott és fel nem szívódott tejcukrot a bélbaktériumok használják fel, eközben hidrogén keletkezik, a H2 kilégzéses vizsgálat ennek kimutatására alkalmas. Amennyiben tehát a vizsgálat során a normálisnál magasabb a kilégzett hidrogén mennyisége, az a laktóz intolerancia meglétét támasztja alá. Az eliminiációs vagy kizárásos diéta is segíthet a tejcukor-érzékenység gyanújának megerősítésére. Ennek során a beteget a tej és bizonyos tejtermékek fogyasztásának teljes elhagyására kérjük. Majd megfigyeljük, hogy a diéta tartása mellett illetve a tej, tejtermékek ismételt fogyasztása során fellépő panaszaikat illetően jelentkeznek-e különbségek.
Vélemények dr.Sárdi Krisztináról>>>
Rendelés típusa:
További véleményekNagyon tetszett a Doktornő nyitottsága a problémáimra és hogy végighallgatta azokat, rögtön látta az összefüggéseket és megoldásokat adott. Emellett beutalt a szükséges vizsgálatokra, hogy kiderüljenek az betegség okai.
Korábban a tejfehérje-allergia diagnózisa egyet jelentett a szigorú tejmentes étrenddel. Ma már azonban könnyen elképzelhető, hogy bizonyos vizsgálatok elvégzése után, szakorvosi javaslatra – például hőkezelt formában – az allergiás beteg is bátran beillesztheti étrendjébe a tejet tartalmazó fogásokat. Hogy ez miként lehetséges, és milyen vizsgálat visz közelebb a tejfehérje-allergiánk pontosabb megértéséhez, arról Dr. Hidvégi Editet, az Allergiaközpont gasztroenterológusát kérdeztük, aki közel 30 éve foglalkozik ételallergiás gyermekekkel és felnőttekkel.