Sportolás asztmával
Az asztma a légutak krónikus gyulladásos megbetegedése. A gyulladás következménye a légutak fokozott érzékenysége. Ez ismétlődő nehézlégzéses epizódokat, légzési zavart, mellkasi szorító érzést, köhögést okoz főként éjjel és a kora reggeli órákban. A tünetekhez kapcsolódó légáramlási zavar, a légáramlás beszűkülése kezelésre, de részben spontán is szűnhet. Az asztmát kiváltó tényezők között leggyakrabban vírusfertőzések, allergének (háziporatka, pollenek, penészgombák, szőrös-tollas állatok), dohányfüst, légszennyeződés, fizikai terhelés, súlyos emocionális tényezők, kémiai irritánsok és gyógyszerek szerepelnek. Az asztmás, szénanáthás és egyéb allergiás betegségekben szenvedők száma évről évre nő. Magyarország teljes lakosságát tekintetbe véve az allergiás megbetegedések előfordulási gyakorisága 25-30% körüli, ezen belül a szénanáthás megbetegedések előfordulási gyakorisága 15-25%, az asztmás betegeké 1,5%.
A szénanáthás betegek esetében a kezelés részét képezi az allergének kerülése, valamint a gyógyszeres kezelés, mely főként antihisztaminok és szteroid tartalmú orrspray-k adásából áll. Emellett szinte ugyanolyan fontosságú az életmódbeli tanácsadás is. Asztmás betegek esetében oki terápia még nem áll rendelkezésünkre. A kezelés szerves részét a gyulladásra ható készítmények adják. Az inhalatív szteroidok különböző belégzést elősegítő készülékek formájában állnak a betegek rendelkezésére (spray, turbuhaler, diskus, easyhaler, stb.), a leukotrién-antagonisták (szintén gyulladást gátló gyógyszerek) tablettás kiszerelésben. A kezelés másik fontos pillére akut nehézlégzés esetén a rohamoldók használata (spray, turbuhaler), mely gyógyszerek használatával perceken belül jelentősen csökkenthető a nehézlégzés mértéke. Ma már a betegek egy része állandó, rendszeresen használt gyógyszerét -, amely kombinált készítmény, inhalatív szteroid + rohamoldó egy készülékben - roham esetén is használhatja.
Sokszor a szakorvosi rendelőbe azzal a panasszal érkeznek a betegek, hogy terhelés, futás kapcsán észleltek nehézlégzéses panaszt, szorító mellkasi érzést vagy éppen köhögést. A vizsgálat a beteg kikérdezésével kezdődik, a kórtörténet felvételével, majd a beteg fizikális vizsgálatával, bőrteszt ill. légzésfunkciós vizsgálat (5 éves kor felett, ha a beteg jól tud együttműködni) elvégzésével folytatódik. Ahhoz, hogy az asztma diagnózisát kimondjuk terheléses vizsgálatot ill. különböző kémiai anyagokkal történő provokációs teszteket kell végeznünk. A vizsgálatok során légzésfunkciós paraméterek változását mérjük, ezen változó értékekből objektív módon eldönthető, hogy a beteg asztmás-e vagy sem. A terheléses vizsgálat (szabadban, futópadon vagy kerékpár ergométeren, 6 vagy 8, 12 perces terhelés meghatározott körülmények között) az asztmás betegek 80%-nál provokál légúti szűkületet. A terhelésre kialakuló szűkület igazolja az asztmát, de hiánya azt nem zárja ki. Ilyen esetben további provokációs teszteket kell végezni, ezen későbbi vizsgálatok lehetnek aztán döntőek.
Egy jól beállított, jól kontrollált beteg megelőző kezelését használva teljes életet élhet, beleértve a különböző szabadidős tevékenységeket, a rendszeres sportolást is a hegymászástól a búvárkodásig. Ebből következik, hogy ezek az asztmás betegek terhelés előtt külön gyógyszerelést nem igényelnek. Ehhez két dolog elengedhetetlen, egyrészt, hogy a beteg megfelelő kezelésben részesüljön, valamint az, hogy ezt a kezelést folyamatosan kapja. Nagyon fontos a rendszeres gondozás, amely 3-6 havonta szakorvosi vizsgálat elvégzését jelenti. Ennek során megbeszéljük, hogy volt-e ill. milyen panasza volt a betegnek, kellett-e állandó gyógyszere mellé rohamoldót használnia, ha igen, akkor milyen esetekben. A kontroll során minden esetben történik légzésfunkciós vizsgálat. Ezek után, ha szükséges, változtatunk a terápián, ismételten átbeszéljük a gyógyszerelést, ellenőrizzük, hogy a beteg jól használja-e a gyógyszerét. Természetesen az még nem elegendő, hogy a betegnek felírjuk a gyógyszert. Ha valóban asztmás a beteg, ezt el kell tudni fogadtatni a szülővel és a gyermekkel is, valamint megértetni, hogy milyen fontos a rendszeres gyógyszerszedés. Az allergiás betegek egy része egész évben (pl. háziporatka allergiások), mások csak szezonban (pollenallergiások) szorulnak rendszeres gyógyszeradásra. Nemzetközi és hazai klinikai vizsgálatok során a betegeknek életminőségi kérdőíveket kell kitölteniük, ezen kérdőívek kiértékelése során minden esetben azt találták, hogy az a beteg, aki jól beállított, szinte tünet- és panaszmentes, az semmiben sem szenved hátrányt a többiekhez képest. Ennek elérése a legfontosabb célunk.
Asztmás gyermekek esetében nem javasoljuk a testnevelés órákról való teljes felmentést. Azoknál a betegeknél, akiknél futás provokálja a tüneteket, javasolhatjuk a felmentést hosszútávú futás alól. Nem kontrollált beteg esetében terhelés előtt vagy a testnevelés óra reggelén adott (rövid- vagy elnyújtott hatású hörgőtágító) rohamoldó adásával az asztmás tünetek kivédhetőek.
Nemcsak asztmás beteg esetén jelentkezhetnek fulladásos panaszok terhelés, futás kapcsán. Nagyon sokszor látjuk, hogy túlsúlyos és/vagy edzetlen gyermekek fulladásos panaszokkal jelentkeznek háziorvosuknál, aki aztán szakorvosi vizsgálatukat kéri. A légzésfunkciós vizsgálat, futásterhelés segíti kizárni az asztmát ilyen esetekben.
A rendszeres testmozgás jó erőnlétet, edzettségi állapotot biztosít nemcsak az egészségeseknek, hanem a betegeknek is. Nem beszélve arról, hogy az ilyen emberek kiegyensúlyozottabbak. Asztmás gyermekek esetén elsősorban a úszást javasolják. Javul az edzettségi állapot, a közérzet annál inkább, minél korábban kezdi el a sportot a gyermek. Mivel ezek a gyerekek kezdetben betegségüket hátrányként élik meg, sokkal nagyobb a bizonyítási kényszerük, motivációs hátterük. Ennek igazolására világszerte számos összehasonlító klinikai vizsgálat is született. Idén februárban hazai szerzők tollából jelent meg egy cikk, amely az asztmában szenvedő, rendszeresen terápiás célú úszóedzéseken részt vevő fiatalok, valamint nem úszó asztmások és egészséges, nem sportoló fiatalok futás-állóképességét hasonlította össze Cooper-teszttel. Az úszó asztmások futás-állóképessége szignifikánsan jobb volt a nem úszó asztmásokhoz, illetve az egészséges fiatalokhoz képest. Rendszeres úszó asztmás betegnél előfordulhat, hogy a szülő azzal hozza vizsgálatra a gyermeket, hogy több a panasza. Az utóbbi néhány évben olyan irodalmi adatokról is olvashatunk, hogy a víz tisztítására, fertőtlenítésére használt klórtartalmú fertőtlenítőszerek olyan anyagok felszabadulását eredményezik, amelyek gyulladást okoznak a hörgők nyálkahártyáján, így asztmás tüneteket válthatnak ki. Tehát lényeges kérdés az is, hogy az uszodák vizét mivel fertőtlenítik. Szerencsére a modern fertőtlenítő eljárásoknál ilyen hatással nem kell számolnunk.
Az asztmának is van természetes lefolyása és prognózisa. A betegség jelei már az első életévekben is felléphetnek, a tünetek a gyermekek 60%-ban már 2-5 éves kor között jelentkeznek. Öt éves kor felett az összes eset 10%-ban jelentkeznek újabb asztmás panaszok. A betegek jelentős része 6-14 éves kor között javulást mutat, 14-15 éves korban a betegek 1/3-nál fordulnak elő aktív tünetek, a többieknél látszólagos gyógyulás, a kórtünetek ideiglenes megszűnése észlelhető. Az asztmás tünetek javulása vagy romlása mellett egyéb allergiás megbetegedések is előfordulhatnak. Felnőttkorban a panaszok kiújulhatnak, a betegek többsége nem válik véglegesen tünet- és panaszmentessé. A megelőző kezeléssel a célunk az, hogy a gyermek tünetmentessé váljon. A rendszeres testmozgás „csak” az edzettségi állapoton javít, a betegség természetes lefolyását nem befolyásolja.
Dr. Horváth Bernadett
gyermektüdőgyógyász
Budai Allergiaközpont,
Budapest Pest Megyei Tüdőgyógyintézet, Törökbálint
